Oldal nyomtatása A A

Rokonlelkek gondolatai

A TÁNC

Vékony "hajszál - kötélen"
Táncot járni kezdtünk.
Veszélyes táncolás, s talán
Mindketten vesztünk.

Éjszakai félhomályban
Rádöbbentem e furcsa táncra.
Olyan ez, mint iskolás versben
A plátói szerelem románca.

A felismerésben megrémülve,
Gondolataimba merülök:
"- Ezt csak Én akartam vajon,
Vagy veled együtt repülök?"

De a "hajszál - kötélen" elindult,
Már elindult egy óvatos tánc.
Mindkettőnket visszahúz,
A régen ránk kötött lánc.

Zsonglőrködünk mindketten,
Fontos az elbűvölt másik.
" - Mire vágyunk?" - Lényegtelen.
Nem adják könnyen a gázsit.

Hiányzik az elismerés,
Az őszinte mosoly titka.
Hálás vagyok érted,
Ha közelemben vagy néha.

Különös az elmúló élet,
S különös ez a váratlan helyzet.
" - Ugye nem bánod, Kedves Idegen,
Éned rajongót, csodálói nemzett."

Előfordul egy - egy pillanatra párszor,
Nézzük a másikat: " - Ő hogyan táncol?"
Táncolsz Te is, nem mindig kedvedre.
Maradsz a kötélen, vagy a hálóban
Széthullassz pihegve, s ki tudja:

...Onnan, Ki szed majd le?!

/Budapest, 1999.03.14./