Csipkék
Csipkéről
„… A csipke a magyarság kulturális hagyományainak egyik igen ékes gyöngyszeme, amire méltán büszkék lehetünk. A textilek királynőjének nevezik joggal, hiszen a legkecsesebb nőiességet csalja elő viselőjéből…” – olvastam Mátray Magdolna sorait munkám kezdetén, és egyet biztosan éreztem és csodáltam benne: a csipke határtalan szeretetét, és az alázatot, ahogyan viseltet a magyar csipke ügyével szemben.
Aztán csipketörténeti kutatásaim során rábukkantam pár 1930 – 1934 – es párizsi divatlapokra, amelyekben az újságcikkek a párizsi világkiállítások hatására világhírnévre emelte a halasi csipkét, „aranyárban” emlegetve azt.
Később a divattörténeti kutatásaim során szerettem meg a Kiegyezés és az Osztrák – Magyar Monarchia virágkorának jelentősségét, és ismertem rá egyik reinkarnációs élményemre Sissy alakjában, és a Széchenyi grófunk életművének egészen napjaink magyarságának Sorsára gyakorolt Sorsfordító hatását. Csodálom és azóta is imádom az angol diplomáciai etikettet, a gáláns lojalitást művészi fokon, aminek elengedhetetlen alapfeltétele a magasan intellektuális személyiség. Ilyen volt nekem néhai Németh Gábor Külügyi II. titkár Közméltóság személye, és egy csodálatos Édesanyai küldetésnek tartom, egyetlen hőn szeretett picikéje nyiladozó értelme kisvirágjának nevelgetését.
Amikor munkám során leülök egy csipke sablont megrajzolni, először meghatározom a történeti korát, stílusát alkotni inspiráló vágyaimnak, megkeresem a hozzá legalkalmasabb zenét, s miközben hallgatom és nézem a papírt, amíg elmosódik előttem a valóság térérzékelésének éles határai, és az üres papír fátyola mögül megjelenik a csipke kontúrvonala. Amikor a lelki szemeim előtt a velencei álarc mögött kicsordul egy könnycsepp, és a zene táncolni kezd szívem húrjain az Angyalok Énekével, akkor pillantom meg a csipkém, mint önvalóm legőszintébb tükörképét. Abban a pillanatban kezdem megrajzolni a valóságot és a képzeletet elválasztó (?), vagy inkább „összekötő hídként” az életutamat vezető ösvényen. Minden csipkekészítőnek választania kell csipke műfajt és stílust, s egy saját csipkét, ami csak ő rá jellemző. Az lesz az övé egy életre. Lehet nemzedékről nemzedékre szálló minta, vagy olyan csipke, amelyet azért választ a csipkekészítő, mert nemes egyszerűséggel szép és ismerős a megalkotó rokonlélek. Számos csipkekészítő jobban szereti a régi csipkéket, vagy a kerek darabokat, amelyek főképpen a kommunizmus kommersz divatában volt népszerű a lakástextíliák tárgykörében.
Az Én csipkém egy XVII – XVIII. századi Rábaközi nagyírásos hímzés ornamentika stilizációja, amely számomra a legékesebb magyar mandalák egyike. Olvastam itt – ott, hogy az Angliából vagy éppen Brüsszelből behozott csipkeverő párnáknak zsebe is volt, amelyben a csipkekészítő asszonyok vagy a Kedvesüktől kapott orsóikat, szerelmes leveleiket, verseiket, gyógynövényes illat zsákocskáikat, vagy éppen Nagyanyáiktól kapott ereklyéjük Igazi Kincsecskéjét tartották. Más zsebecskékben próba sablonok, csipke darabkák, vagy fél drága kövek, Igazgyöngyök lapultak. Számomra a csipke a legszebb titok a Világon, és a legkedvesebb szerelmi vallomás, ami nem másról, mint maga az ÉLETRŐL SZÓL. Ezért mondom, hogy a szorgos kezű csipkekészítő asszonyok miközben rakosgatják orsóikat, beleszövik életüket a csipkéjükbe. Amikor egy csipkekészítő csipkét ad ajándékba valakinek, azt szívvel és lélekkel adja, hiszen megannyi munkaóra alatt is arra a személyre gondol, akinek az ajándék csipke készült. Az ilyen csipke értéke valójában felbecsülhetetlen, és generációkon keresztül öröklött csipke hagyatékaink ezért pótolhatatlanok az utókor számára. Csipkekészítő Nagyjaink ma is itt élnek közöttünk, s ha nyitott szemmel járunk, az örömmel alkotás gyönyörűségét megláthatjuk munkáinkban.
Én azt kívánom a mai magyar csipkekészítő társadalmunknak, hogy ébredjenek fel „csipkerózsika” árnyművész álmukból, merjenek kilépni a reflektorfénybe felvállalva a közös küldetésünket és a csipke szeretetét ország – világ előtt, hogy minél több honfitársunk megtanulhassa tőlünk nem csak nézni, hanem megértve látni is a magyar csipke csodájának sokszínűségét.
Sok boldogságot, áldásos munkát kívánok minden csipkekészítőnek!
A csipke művészetről:
Feltöltés alatt egy 1932. évi tanulmány.