Oldal nyomtatása A A

Csipkekészítő nagyjaink

CSETNEKI MAGYAR CSIPKE
INDULT 1907-BEN, FELÚJÍTVA 1998-BAN




1907-ben Szonthag Erszébet és Szonthag Aranka az ír csipkétől inspirálva hosszas kísérletezések után megalkották a Csetneki csipkét. Virágzása 1940-ig tartott. Felújítására 1998-ban került sor.

Im Jahr 1907 die Schwester Erzsébet und Aranka Szontagh haben auf dem Grunde der "Irischen" Spitzen und nach lange Versuch, die "Csetnek"- Spitze ausgearbeitet, die bestehen aus ungarische, gehäkelte Motiven. Diese kleinen Motive werden mit Nadel zusammennahen. Man machte diese Spitzen-Art bis Jahr 1940 und erneverte im Jahr 1998.


Developed by sisters Aranka and Erzsébet Szontagh inspirated by Irish lace, using Ilungarian motifs. Was made until 1940. Recalled by Ms Ida Medgyesiné Vághy in 1998.



Szontagh Erzsébet Szontagh Aranka

Felújítását előkészítette:
Medgyesiné Vághy Ida

Gervai Mária
Hábel Györgyné

Oktatás: 1998. július 13-18 a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület Jakabszállási alkotótábor Medgyesiné Vághy Ida szakmai vezetésével

Medgyessyné Vághy Ida néni


Gömör megye felső részében Csetnek városában az 1880-az években munka nélkül maradt asszonyoknak házi ipar jellegű kézműves munkát akart meghonosítani Szontagh Erzsébet és Aranka.
Az írlandi csipke készítését tanulták meg, de az első perctől kezdve magyar alapanyaggal, magyaros mintákat terveztek és készítettek
A terveket Aranka készítette. 1907-ben 192 különféle tervrajza volt munkában. Munka közben újabb és újabb ötletek merültek fel. A kezdetben alkalmazott horgolással történő minta összeillesztés helyett Aranka rájött, ha varrással, csipkeöltéssel dolgozzák össze az elemeket, a csipke finomabbá, lengébbé válik.
1997-ben határoztam el, hogy egy eredeti magyar csipkét keresek, melyet jelenleg nem készítenek. Így találtam rá a Csetneki magyar csipkére. Régi könyvekből, a múzeumok anyagából keresgéltem ki a régi mintákat és elkészítésük leírását.
Budapesten találtam olyan csipkegyűjtőket akik rendelkeznek eredeti terítővel, gallérral ruhadísszel.
Felkutattam az Szontagh család leszármazottait, akik boldogan segítettek. Fényképeket, okleveleket, csipkéket, rajzokat adtak, melyek vándorkiállításon járják az országot.
A csipke története

Csetneki Magyar Csipke /1880 - 1940/
Az 1880-as években Gömör megye felső részében Csetneken, Szontágh Erzsébet (született 1856. szeptember 23., meghalt az 1917-ben) és testvére Aranka (született 1858. július 14. meghalt 1950. július 21-én, 92 éves korában) segíteni akartak a munka nélkül maradt asszonyokon, s régi tervük megvalósításán dolgoztak. Asszonyokat, lányokat foglalkoztató háziiparról álmodtak. Ekkor ismerkedtek meg az írlandi csipkével. Átvették a kedvelt csipke készítésének módját, de eredeti magyar tervezések után dolgoztak. Fő motívumok a bajusz, karika, gránátalma, cseresznye, rózsa,
1905-ben már annyi jó minőségű munkájuk volt, hogy a Budapesti Iparművészeti Múzeumban kiállítást tudtak rendezni. Igazán ez lendítette fel az „üzletet”.
A terveket Szontagh Aranka készítette. 1907-ben 192 különféle tervrajza volt munkában. Első vidéki tanfolyamot Kecskeméten tartották a nőegylet kérésére. Ekkor kapta a csipke a – Szontágh-csipke elnevezésbe nem egyeztek bele a nővérek – a Csetneki csipke nevet. Nagy Magyarország minden nagyobb városában voltak tanfolyamok, így Temesváron, Désen, Kolozsváron, Zágrábban, Budapesten, s nem utolsó sorban Csetneken is sokan készítették a Csetneki csipkét. Felhasználói nem csak Magyarországon voltak, de minden héten indult csipke-csomag Amerikába.
1908. decemberében Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter védnöksége alatt megrendezett Eperjesi Tulipán szövetség Magyar Védőegyesület kiállításon és vásáron emléklapot ajándékozott a rendezőség a testvéreknek.
A kézimunkaüzletben – Budapest, Párizsi utca 9. – gyakran csak mintadarabok voltak, képeslapokon számmal jelölték a csipkéket, s rendelésre dolgoztak.
Aztán jött az I. Világháború, amely megbénított minden üzleti forgalmat. Amerika visszavonta a megrendeléseket, a Szontagh nővéreknek is vissza kellett mondaniuk a bedolgozók munkáit. Időközben Erzsébet meghalt, s halálos ágyán megígértette testvérével, hogy folytatni fogja a Csetneki csipke fejlesztését.
A háború alatt és után jó ideig kényszerű szünet volt a csipkekészítésben, s csak 1921 táján kezdte Aranka látni a lehetőséget az újrakezdésre. Új mintákkal, kisebb tanfolyamokkal kezdte a régit újból, szerényebb körülmények között. A régi bársony ruhákat díszítő vastag csipke nem illett az új divatú lenge zsorzsett anyagokhoz, a csipkét is finomítani kellett.
A kezdetben alkalmazott horgolással történő minta összeillesztés helyett, a varrással, csipkeöltéssel dolgozták össze az elemeket, a csipke finomabbá, lengébbé vált. A horgolás akármilyen vékony fonalból készül, mégis vastagabb a varrott lábaknál. Megváltozott a motívumok készítési módja is, amely annyira eltérő lett a rendes horgolástól, hogy aki nem tudja nehezen jön rá a módjára. A vastag betétfonal, helyette vékonyabbat használtak. Ez a technikai változtatás még jobban eltávolította a Csetneki csipkét az ír-csipkétől. A motívumokat pedig a rendkívül vékony írlandi cérnából horgolták.
1940-es években még élt a Csetneki csipke, de már nehéz körülmények között, a II. Világháború teljesen elfeledtette. Aranka nagy szegénységben, elhagyatottan élte élete utolsó éveit.

Csetneki Magyar Csipke /1996 - 2008/
Medgyesi Károlyné Vághy Ida Aranycsipke-díjas csipkekészítő 1996-tól kutatja a Szontagh nővérek hagyatékát, a Csetneki Magyar Csipke történetét. Tanulmányozza a régi darabokat, maga is belefogott a csetneki csipke készítésébe Tanítja a technikát, széles körben ismerteti a Csetneki Magyar Csipke történetét. A lelkes tanítványokkal régi rajzok alapján elkészítik a csipkéket. A régi elemek felhasználásával a kivitelezés hagyományának megtartásával, saját tervezésű, és készítésű munkáikat rendszeresen kiállítják.
1998, július végén – Szontagh Aranka születésének 140. évfordulóján – Budapesten a Deáktéri evangélikus templomban emlékező istentiszteletet tartottunk. Az előtérben, két vitrinben mutattuk be a régi és új készítésű csipkéket.
1998 júliusától rendszeresek a kiállítások, bemutatók: Jakabszállás, Kiskunhalas, Debrecen, Zalaegerszeg, Esztergom,
2000-ben családom segítségével magánkiadásban jelent meg „A Csetneki Magyar Csipke múltja és jelene” című könyvecske, mely rövid történeti áttekintést ad, tartalmazza a készítési technikát és néhány eredeti mintát.
2001-ben A Magyar Csipkealapítvány rendezte meg a „Kendők, keszkenők” című kiállítást. Ekkor mutatta be Lipcsei Lászlóné az általa készített, eredeti mintájú stólát, melyet a zsűri első díjjal jutalmazott.
2002 augusztusában a Iparművészeti Múzeum rendezte meg a „Csetneki csipke múltja és jelene” című kiállítást. A kiállításról készült a www.imm.hu/csipke honlap.
2004 februárban létrehoztuk a „Csetneki Magyar Csipke Alapítvány”-t.
Elérhetőségünk: csmcsalapitvany@freemail.hu
Tel: 06/52-314-355